agonia portugues v3 |
Agonia.Net | Regras | Mission | Contato | Participar | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Artigo Comunidades Concurso Crônica Multimídia Pessoais Poesia Imprensa Prosa _QUOTE Roteiro Especial | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ A 8th Bienal do Douro sem limites ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Contato |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-03-02 | [Este texto deve ser lido em magyar] | Submetido por P. Tóth Irén
Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,
megrémülök: ez az, mit szeretek? Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt, ezt a szegény, kis árva kelepet? És hallgatom, hogy lopja életét a semmibõl a gyönge fújtató, amellyel együtt reszket életem isten kezébe, s földre sújtható. Te, mindenem, rejtélyes szerkezet, esetleges váz, élõ gõztülök, ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz, Dunába ugrom és megõrülök. Jaj, én bolond, hogy erre épitek, nagyobb bolond énnálam nincsen itt, bölcsebb a züllött kártyás, a hajós, ki a viharra bízza kincseit. Letérdelek, fölugrom, jajgatok, szemembe félelem és éji láz, s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom: "Vigyázz, vigyázz."
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Portal de Literatura, Poesia e Cultura. Escreva e desfrute os artigos, crônicas, prosa, poesia clássica e concursos. | ![]() | |||||||
![]() |
A reprodução de qualquer material sem a nossa permissão é estritamente proibida.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Regras para publicação e de privacidade